|
Információs Társadalom
folyóirat - archívum
2010 X. évfolyam 1. szám
A teljes szám letöltése egyben (pdf)
BEKÖSZÖNTŐ
TANULMÁNYOK
Nico Stehr: A tudás társadalmi
kontrollja a demokratikus társadalmakban
E tanulmányban a szerző azt vizsgálja, hogy mi indokolja az új
tudományos tudás társadalmi kontrolljára irányuló törekvéseket, és ezt a
kontrollt milyen módokon igyekeznek megvalósítani a demokratikus
társadalmakban működő nagyobb társadalmi intézmények. Körvonalazza a
tudáspolitika mint új típusú politikai tevékenység fogalmát, és rámutat,
hogy amikor új cselekvési képességek (vagyis új tudás) hasznosításáról
van szó, a tudáspolitikának nem kell a priori korlátozónak lennie.
Elemzésében az új tudásnak a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásaival
kapcsolatos előrejelzésekre, valamint az ilyen hatások ellenőrzését
célzó erőfeszítésekre koncentrál, majd felvázolja, hogy miért kerül
kiemelt helyzetbe a tudáspolitika a politikai tevékenységek sorában,
hangsúlyozva a tudomány és a társadalom közötti viszony megváltozását.
Miután különbséget tesz a tudáspolitika és a tudománypolitika között,
bemutat néhány epizódot a tudáspolitika gyakorlati működésének
illusztrálására.
Kulcsszavak: tudáspolitika, tudománypolitika, cselekvési képesség,
társadalmi kontroll
Nico Stehr: Mi a társadalmilag releváns
tudomány?
E tanulmány szerzője a C. P. Snow által megkülönböztetett „két kultúra”
elemzéséből kiindulva a következő megállapításokra jut: a tudomány
növekvő jelentősége és többszörösen bebizonyosodott társadalmi
hasznossága ahhoz vezetett, hogy a fejlődés egy bizonyos fokára jutott
társadalmakban a tudomány a társadalmilag releváns tudás legfőbb
forrásaként szilárd monopolhelyzetbe került. A feltárásra váró új
területek kutatását és ezáltal a döntéshozatal és a társadalmi cselekvés
számára nyíló mozgástér kiterjesztését szolgáló funkciójában a tudomány
egyszerűen pótolhatatlan. Ugyanakkor a tudománynak az új tudást ma
hipotetikus tudásként kell prezentálnia, ami a jövőben módosulhat. A
tudomány is létrehozza a maga sajátos bizonytalanságát: a tudományos
eszközökkel elért minden új ismeret egyszersmind a még nem kielégítő
tudás új területeit jelöli ki. Mégis a tudomány az egyetlen legitim
eszköz a tudás létrehozására, bármennyire bizonytalan legyen is. A
tudomány feladata többé nem a biztos tudás közzététele, hanem inkább a
bizonytalanság kezelése.
Kulcsszavak: társadalmilag releváns tudás, bizonytalanság,
kockázatkezelés
Z. Karvalics László: Az amerikai
információs társadalom különössége. Szempontok és modellezési
lehetőségek
Az információs társadalom az Egyesült Államokban születik meg a hatvanas
évek legelején, évtizedekkel megelőzve a világ más országait. A
tanulmány a civilizációs paradigmaváltás mögött álló felhajtóerőket, a
gyors és különleges fejlődés magyarázatát járja körül abból a
szempontból, hogy milyen sajátos, kizárólag az amerikai
társadalomfejlődésre jellemző tényezők együttállása alakította az
ipariból az információs társadalomba való átmenetet. Három új és erős
tézist fogalmaz meg. 1. Az amerikai információs társadalom különössége
részben az amerikai ipari forradalom különösségére vezethető vissza. A
bürokratikus kontrollforradalommal is támogatott amerikai ipari
társadalom preadaptív az információs társadalomra. 2. Az első
világháború az ipari társadalom megszilárdulásához, a második
világháború pedig az információs társadalomhoz vezető paradigmaváltás
időpontját tolja el tíz-tizenöt évvel, de ez a sajátos ritmus magyarázza
az átmenet gyorsaságát. 3. A második világháború ezen túlmenően mintegy
katalizátorként, számos egyedi sajátosság révén további gyorsító hatást
is gyakorolt az információs társadalom kialakulására (a tanulmány ötöt
emel ki ezek közül).
Kulcsszavak: Civilizációs paradigmaváltás, ipari társadalom,
információs társadalom, Amerikai Egyesült Államok, bürokratikus
kontrollforradalom, trendvonal-kiigazítás, második világháború
Molnár Szilárd: Információs társadalom
korhatárok nélkül
Az információs társadalom fejlesztésére irányuló magyar
társadalompolitika egyelőre kirekesztően kezeli az idősebb korosztályt.
Egyáltalán nem szentel megfelelő figyelmet arra, hogy az öregedő
társadalom problémavilágát és a befogadó információs társadalom
lehetőségeit és aktív eszközeit össze lehet és kell kapcsolni a
gazdasági-társadalmi versenyképesség, a foglalkoztatás, az
iskolázottság, a képességfejlesztés, valamint az ezek révén elérhető
piaci lehetőségek, produktivitás és növekvő belső fogyasztás
szempontjaival. Nincsenek társadalmi üzenetek arra vonatkozóan, hogy az
információs társadalom „mit kezdjen” az idősekkel, illetve mit kezdjenek
az idősek az információs társadalommal. Mindezek következtében néhány év
múlva egy töredezett, a generációkat elválasztó szakadékok mentén sokkal
erősebben szegmentált, inkonzisztens magyar társadalomképpel állunk majd
szemben.
Kulcsszavak: idősödő társadalom, e-befogadás, társadalmi kohézió,
esélyegyenlőség, demográfia, időspolitika az információs társadalomban,
aktív időskor
Koltay Tibor – Boda István: Írástudások
az információs társadalomban amatőröknek és szakembereknek
Az információs társadalom a különböző neveken nevezett írástudások
(műveltségek), vagy éppen ezek hiányának világa is. Ezeket sokféleképpen
definiálhatjuk. Korunk írástudásának széles a hatóköre, így egyaránt
kötődik a technológiákhoz és a kultúrához. A számba vehető írástudások,
az információs műveltség, a médiaműveltség és a digitális írástudás,
amelyet mint multimodális műveltséget célszerű megközelítenünk. A
különféle írástudások között számos párhuzamot találunk, de bőven
akadnak különbségek is. Ezen túl tudáselméleti megközelítésben is
érdemes foglalkozni velük, ahogyan azzal is, hogy a Web 2.0-s
környezetben különbséget kell tennünk az amatőröknek és szakembereknek
szóló írástudások között.
Kulcsszavak: információs műveltség, médiaműveltség, digitális írástudás,
multimodális műveltség
Finna Henrietta – Forgács Tamás: A
rugalmas foglalkoztatási formákról
A globalizáció és a jelenlegi válság hatásaira reagálva a szervezetek
számos, a munkaerő-állománnyal összefüggő döntéskényszerrel
szembesülnek. Fontos felismerniük a rugalmas, alternatív foglalkoztatási
formák szerepét, egyrészt a munkaerőköltségek csökkentése, másrészt a
változó vevői igényeknek való jobb megfelelés érdekében. A tanulmány
áttekintést ad a munkaerőpiaci rugalmasság jelentőségéről, az alternatív
munkavégzési formák típusairól és a „rugalmas vállalat” Atkinson által
kidolgozott modelljéről. Szerzői bemutatják az egyik atipikus forma, a
távmunka speciális jellemzőit és célcsoportjait, valamint a távmunka
bevezetéséhez szükséges munkavállalói és munkáltatói kompetenciákat,
infrastrukturális igényeket és a vele járó kockázatokat is.
Kulcsszavak: munkaerő-piaci rugalmasság, rugalmas vállalat, numerikus
flexibilitás, atipikus foglalkoztatási formák, távmunka
INFINIT
Csótó Mihály: Az intelligens elektromos hálózat és a gazdaság
Gyarmati Andrea: Távmunka és munkahelyi elégedettség: hogy is van ez?
OLVASÁS KÖZBEN
T. Dénes Tamás: "Maximális biztonság = minimális emberi tényező"
SZEMLE
English summaries of the papers
|
